Az Összetartozás Napjára: "Se outros calam, cantemos nós"
Az Összetartozás Napjára:
A Portugál-Magyar Együttműködési Egyesület alelnöke, Martinho Villani személyes hangvételű cikke Trianonról, portugál-magyar szemszögből

A ’90-es években Kelet-Timor minden portugál közös ügye volt. Emlékszem Ximenes Belo püspök úr lisszaboni látogatására, a repülőtértől a szaléziánus templomig tartó útjára, melyet az utcákon több ezer ember kísért végig. Emlékszem, hogy olyan erősen éreztem az igazság, a szolidaritás és az egység megnyilvánulását, ahogyan azóta sem. A Trianon név ugyanilyen hatással van a magyarokra.

A trianoni szerződést 1920. június 4-én írták alá a versailles-i Kis Trianon kastélyban. Célja az első világháború után létrejövő új Magyarország helyzetének rendezése volt.

Az 1918-as összeomlás után, a zűrzavar és az anarchia időszakában a trianoni szerződés rajzolta újra KözépEurópa határait. Új, teljesen mesterséges államokat hoztak létre, Jugoszláviát és Csehszlovákiát, melyek nem is maradtak fenn ebben a formában sokáig. Magyarország elveszítette területének kétharmad részét. Lakosságának nagy százaléka a határokon túlra került, frissen létrejött államokba, melyek természetesen rá akarták kényszeríteni nyelvüket, kultúrájukat és esetenként vallásukat is. Emberek milliói lettek egyik napról a másikra olyan új országok állampolgárai, melyeknek sok esetben a nyelvüket sem beszélték.

Olyan tragédia volt ez, melynek súlyos következményei voltak a lakosság életére nézve. A magyar kisebbségeknek az elmúlt száz év során sok mindenért kellett harcolniuk, többek között azért is, hogy a saját nyelvükön beszélhessenek és hogy saját iskolákat nyithassanak.

Eltelt száz év és ezek a kisebbségek sok nehézséget éltek túl sikeresen, hiszen „nincs fejsze, mely kivágná a gondolkodás gyökerét, a szél nem hal meg soha…”

Összehasonításképpen, mindez olyan, mintha Portugália területe egy háború következményeként az Estremadurára, a Ribatejora és a Beirákra csökkenne…, az ezeken a területeken kívül élő lakosoknak pedig egy éven belül el kellene dönteniük, hogy melyik állampolgárságot választják.

Korábbi kormányzati központjaink új államok városaivá, adott esetben fővárosává válnának, mint ahogyan Pozsony esetében is történt (melyet Évorának feleltethetnénk meg). A magyar nemzeti eszme meghatározó helyszínét, Erdélyt (melyet Guimarãeshez vagy Bragançához hasoníthatunk) Románia kebelezte be; míg a nagy festő, Munkácsy szülővárosa (mely Amadeo Amarantéjával állítható párhuzamba) anno Oroszországé lett, ma Ukrajnához tartozik. A déli, mediterrán részt pedig az akkori Jugoszláviához csatolták.

A politikai földrajz bonyolult ügy és néha ironikus is. Kelet-Timor egy olyan szigeten helyezkedik el, melynek a fele Indonéziához tartozik. Mégis: a kelet-timoriaknak saját identitásuk van. Ugyanúgy, mint az Ausztriában, Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában, Szerbiában, Szlovéniában és Horvátországban élő magyar kisebbségeknek, melyek saját vallási, nyelvi és kulturális identitással rendelkeznek. A hidegháború idején, „a szocialista paradicsomban” hivatalosan nem létezhettek kisebbségek, ügyük pedig tabunak számított. Az elnyomás legrosszabb időszaka már véget ért és amióta Románia, Horvátország, Szlovénia és Szlovákia is tagja az Európai Uniónak, egy nemzetek feletti jogi szervezet biztosítja a kisebbségek alapvető jogait. Ezen kívül bilaterális egyezségek is köttettek.

A reménynek fontos jelei mutatkoznak az utóbbi időben. Ferenc pápa tavaly Romániában járt és Csíksomlyóra is ellátogatott, ahol a nagyrészt magyarokból álló katolikus kisebbségnek misét celebrált. Emlékszem, hogy II. János Pál szintén el akart látogatni Csíksomlyóra, de ez a vágya végül nem valósult meg. Klaus Iohannis, Románia köztársasági elnöke, aki az ország német kisebbségéhez tartozik talán éppen ezen közeledési kísérlet miatt kapta meg idén Aix-la-Chapelle-ben (német nevén Aachenben) a Nagy Károly-díjat.

Emlékszem egy, a Szent Jeromos-kolostorban tartott misére, melyet Kondor atya celebrált a ’80-as évek elején néhány magyar és néhány timori résztvevőnek „Magyarország és Kelet-Timor elnyomott népeinek felszabadításáért”. Egy valószínűtlen keveréke volt ez a Lisszabonban élő eltérő rasszú és eredetű, a világ különböző féltekéiről származó száműzötteknek, akik összegyűltek Szabadságot, Igazságot és Békét kérni…

Magyarként és portugálként nem tudom elfelejteni ezeket a tragédiákat és ha az 1920. június 4-e óta eltelet száz évben „mások hallgatnak, mi beszélni fogunk.”

2020 június 4. alkalmából - Martinho Villani tollából

Trianon: "Se outros calam, cantemos nós

Portugálul itt olvasható:  https://observador.pt/…/trianon-se-outros-calam-cantemos-n…/

További ajánlott hírek
Hubay László gondolatai
A cikk egy Portugáliában élő magyar személyes írása és megélése a 100 évvel ezelőtti eseményekről
Gyermekkori emlék Erdélyből
Barack: Erdélyi lakodalmas sütemény recept Szabó Erika cukrászmestertől
Üzenet Magyarországról
Dr. Németh Zsolt június 4-i üzenete a portugáliai magyarokhoz
Barangolás Kárpátalján az ízek nyelvén
A portugáliai magyar közösség szeretett, aktív tagja, Tóbiás Mária cukrászmester ebben a kis videóban megtanít, hogyan készíthetjük el szülőföldje egyik kedves receptjét.
TAVASZ MAGYARORSZÁGON : Tasnádi Tamás fotográfus virtuális kiállítása
Húsvéti ajándékként megtekinthető a honlapunk Galériájában!
Január 18 - Nemzetközi Táncház Trafariában : magyar táncok is lesznek!
Danças húngaras Baile Folk com DJ Doppler e DJ Messidor | Trafaria!!!!
Felhasználói fiók
Csatlakozz hozzánk!
Kapcsolat

Vedd fel velünk a kapcsolatot ide kattintva, vagy az alábbi elérhetőségek egyikén:

info@portugaliaimagyarok.com

NIF/Adószám: 513 - 156 - 380